A semmi vesz körül. Vakító , szikrázó üresség. Nem tudom mióta lehetek itt , teljesen elvesztettem az időérzékemet. Talán még az idő sem létezik ezen a helyen. Megpróbálok szárnyra kapni , de valamiért nem tudom őket előhívni a bőröm alól. Egy kicsit kétségbe esek. Kiabálni szeretnék , hogy hahó vagy valaki , de egy hang sem jön ki a torkomon. Ok ,beparáztam. Mielőtt eluralkodna rajtam a teljes pánik , hirtelen egy férfi terem előttem.
- Szia Azaziel – hallom meg a hangját közvetlenül a fejemben. - Csak gondold – szól rám , mikor nyitnám a számat.
- He-helló – sikerül belenyögnöm a fejébe.
- Rengeteg kérdésed lehet.
Bólintok , másra úgy sem nagyon futja. Tényleg rengeteg kérdésem van és egyszerűen azt sem tudom , hol kezdjem. Hogy hol vagyok , mi történt , hogy vajon meghaltam.
- Ki vagy ? - bököm ki végül.
- Azazel.
- Vicces , az apámat is így hívták – és akkor leesik , miért is volt olyan ismerős. Hosszú , fekete haja varkocsba fonva lóg a hátán. Fekete szemei olybá tűnnek , mintha az összes fényt elnyelnék. A gúnyos mosoly – ami a kapitányságon már-már védjegyemmé vált – ott bujkál szájzugában. Így elnézve a démont , aki nemzett , már tudom miért szeretett bele az anyám. Minden porcikája a férfias erőt sugározza , tele a parázsló – de akármikor lángra lobbanható – szenvedéllyel. Erős , mégis gyengéd – mondta mindig az anyám. - Belerokkant a halálodba – csak ennyit sikerül kinyögnöm , mielőtt az első könnycsepp legördül az arcomon.
- Tudom – nem mond mást. Vár. A kérdéseimre.
- Miért vagyok itt ? - adom meg neki , amit akar.
- Mert döntened kell. Tovább lépsz vagy maradsz , odaát.
- Hová léphetek tovább ?
- Anyádhoz – mutat fölfelé - , az angyalokhoz. Neked megadatott , hogy válassz. Lehetsz fent harcos , csatlakozhatsz az égi sereghez. Várhatod a következő összecsapást , ami megsúgom , hamarabb lesz , mint gondolnád. Vagy visszatérhetsz az emberek világába. Te döntesz.
- Jól van ? - kérdezem anyámról.
- Hiányzol neki.
- Nem mehetek – sóhajtom. - Meg kell találnom , aki megölte a barátomat. Anyu még egy kicsit kibírja nélkülem. Sajnálom.
- Semmi baj , kicsim. - lép közelebb hozzám. - Tudtuk , hogy ezt fogod választani. De fel kell készülnöd , mert nem sokára el fog szabadulni a pokol. Elkezdték keresni a kulcsot.
- Milyen kulcsot ? - kérdezem nyugtalanul.
- Ami a kilencedik bugyrot nyi...
Hirtelen eltűnik az apám és vakító fény homályosítja el a látásomat. Rángató érzés telepszik meg a mellkasomon.
- Apa , ne ! - sikítom , de már sehol nincs.
Kiabálás zaja üti meg füleimet. Tudom , hogy kiabálnak , mert bántja az érzékeimet , de nem értem a szavakat. Felpattannak a szemeim és meglátom , hogy emberek vesznek körül. Fehér , steril szobában fekszem , csövek lógnak ki belőlem.
- Pulzus 92 , vérnyomás 148/93 , normalizálódik. A bőre teljesen épp. Kisasszony tud válaszolni ? - világít a szemembe az egyik nővérke.
- Vegyék ki belőlem ezt a sok vacakot ! - csattanok fel. - Az égvilágon semmi bajom !
- Több , mint 10 percig volt halott , a teste 92 % - án harmadfokú égési sebek voltak , amikor behozták. Már , hogy lenne jól ?! - próbál meg visszanyomni a műtőasztalra a fellengzős hangvételéből ítélve az orvos. - Igazi csoda !
- Ki hozott be ? - kérdezem meg még mindig ülve.
- Névtelenül riasztották a segélyvonalat.
- Az emberit ? - teszem fel a nyilván való kérdést.
- Természetesen.
- Akkor tévedtek – vicsorítom ki a szemfogaimat. - Azaziel Roth nyomozó vagyok , másodgenerációs , harmadrendű démon. Nincs magukra szükségem ! - ezzel kitépek magamból minden csövet és műszert.
Lemászok az asztalról és úgy , ahogy vagyok – vagyis meztelenül – kirohanok a váróba. Nem érdekel az emberek tekintete , sem a szörnyülködő sopánkodásuk. Hatalmas lendülettel kirobbanok a kórház előtti mentő beállóba és párerőteljes szárnycsapással máris a levegőben vagyok a rendőrőrs felé rohanva.
Na persze! A beszélgetés legizgalmasabb részébe kell belekavarni! :)Nagyon jó a történetvezetésed! :) Várom a folytatást! :)
VálaszTörlésSzia! Most bukkantam rá az oldaladra, és nagyon tetszik a történeted. Nem tudom, hogy szoktál-e másokat is írni, de az te írásodban nem találtam sok zavaró dolgok, ami az új írókra jellemző. Nagyon várom a történet folytatását. Sok sikert hozzá. :)
VálaszTörlés