2011. december 28., szerda

II. Fejezet

  • Hé , Ned ! Hoztam nasit – dobom az íróasztalára a vákuum csomagolásban nedvedző májat. - A pénteki dupla csokis fánkokért kapod.
  • Ó , Azi , egy istennő vagy – sóhajt fel , s szinte már látom is a szája sarkából elinduló nyálpatakocskát. Apró , hegyes , koboldokéra emlékeztető füleit megrebegteti , ami nála a teljes odaadás jele. Rovarszerű nyelvét beledugja a zacskóba és elkezdi szürcsölni az ellátmányt. Ahogy ürül a tasak tartalma , úgy tűnnek el lila íriszű szemei alól a fekete karikák. A reggelivel végezve beletúr tüsi , fekete hajába , megnyalja rózsaszín ajkait és rám tekint függőleges pupilláival. - Megmentetted a seggemet ezzel. Így ma már nem kell lemennem Sybil birodalmába.

Sybil a kórbonctanon dolgozik , ő a vezető halottkémünk. Ember és 6 hónapig Neddel járt. 2 hete szakítottak és azóta elég puskaporos a levegő közöttük. Ned , ha teheti kerüli. Csak meló miatt megy le hozzá , pedig eddig ha megsebesült vagy csak szimplán éhes lett , leszaladt és kért Sybiltől valamit. Azóta viszont én is két tűz közé szorultam , hisz mind a kettőjüket kedvelem.
  • Nincs mit Ned – legyintek és leülök az asztalomhoz jelentést gépelni. Már majd nem befejezem , mikor meghalljuk a riasztást.
  • 187 – es a Church és a Leonard kereszteződésnél. Eat'n Drink. Roth és Lewinsky nyomozók a helyszínre. N.E.



Vagyis Nem Emberi. Szedelőzködünk Neddel , lebaktatunk a garázsba a szolgálati kocsinkhoz és szokásunkhoz híven összeveszünk azon , hogy ki vezessen. Kő , papír , ollóval eldöntjük , hogy ő .
A helyszín már biztosítva van mire kiérünk , a bámészkodók és a zsurnaliszták elkülönítve. Észreveszem a sikátorban guggoló Sybilt.
  • Üdv , Doki . Mink van ?
  • Szia Az – köszönt. - Lewinsky nyomozó – bólint hűvösen Ned felé. - Ez minden , ami maradt szerencsétlenből – mutat a félig megevett férfi torzó felé.
  • Ő ember ? - teszem fel az egyik lényeges kérdést.
  • Igen.
  • Meg tudod mondani , mióta halott ?
  • 5-8 órája , de boncolás után biztosabbat is mondhatok.
  • Rendben. Ned – fordulok a kolléga felé – kérdezd ki a bámészkodókat és a környéken lakókat , én addig szétnézek itt.



Bólint és tovább áll. Visszafordulok a valaha volt férfi maradványaihoz és lehajolok hozzá. Fél arcában a haláltól fakó szemek merednek rám , mintha csak engem vádolnának , amiért ezt történt tulajdonosukkal. Az állkapcsa teljesen hiányzik. A torkából is kiharaptak egy jókora darabot. A bal keze vállból , a jobb csuklóból lett kitépve. Mellkasát felhasították. A seb széleiből ítélve felvágták valami éles szerszámmal , majd kézzel ( manccsal ? ) kitágították annyira , hogy a szívhez hozzáférhessenek. A lábak teljesen eltűntek , viszont a genitáliákat érintetlenül hagyták. Legalább a genellákat kizárhatom. Ők csak azt ették volna le szegény fickóról.
  • Tudunk a személyazonosságáról valamit ? - kérdezem a mellettem álló járőrt.
  • Igen asszonyom – veszi elő a noteszét. - Jeremy Haynes , 32 éves kaukázusi férfi , egy élelmiszerüzleti vállalkozás van bejegyezve a nevére. Házas...vagyis csak volt tegnapig. A feleségét lelőtték egy rosszul sikerült rablás közben. A saját boltjukban. A címe : White 356 , 4/10-es lakás.
  • Köszönöm , Lower járőr – lesem le a nevét az egyenruhájáról.
A holttest mellé guggolok és csukott szemmel koncentrálok , asztrális nyomok után kutatva. Nem tart sokáig még az elmúlás szaga alatt megérzem a rothadásét is. Szabadon engedem az eszenciámat , hagyom , hogy letapogasson mindent. Végig simítok vele szegény emberen. Az egyik bordába ágyazva megérzek valamit , lényem fénye megcsillan a felszínén. Újra magamba zárom a lelkemet , s óvatosan a mutató- és a hüvelykujjam segítségével kicsippentem azt a valamit a csontból. Egy bőrdarab. De furcsa , zöldes. Talán kígyó , de alapos vizsgálat nélkül nem lehetek benne biztos. Elteszem egy bizonyítékos tasakba. Intek , hogy vihetik a testet.
  • Találtál valamit ? - érkezik vissza Ned.
  • Csak ezt – lóbálom meg előtte a műanyag zacskót.
  • Mi a franc ez ? - hajol közelebb hozzá hunyorogva.
  • Passz – nem mondom el a sejtésem , majd kiderítik a technikusok. - Te , találtál valamit?
  • Nada , szivi. Senki sem látott semmit. Pedig kikérdeztem az embereken kívül egy tisztánlátót , egy pokoljárót , 3 ghoult és 2 kis szintű démont. Nem hallottak és nem láttak semmit.
  • Végeztek ? - kiáltom oda a helyszínelő szimatoknak. A két pokolkutya bólint és elkapják a feléjük hajított zacskómat. - A testben találtam - fordulok vissza Ned felé – és tuti , hogy nem emberi , mert az esszenciám reagált rá.
  • Ti felsőbbrendű démonok és az esszenciátok … - vigyorog.
  • Kussolj Ned – vigyorgok vissza. - Nem tehetek róla , hogy ti szipolyok csak szürcsölni tudtok.
  • Na , gyere – teszi a vállamra a kezét,- visszafelé te vezethetsz.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Misztikus Dr. Csont? :D Tuti. :)
    Ügyi vagy, így tovább!
    Puszi: Cylise

    VálaszTörlés