- Mid van doki ? - nyitok be Sybil kicsinyke birodalmába. Nyugalomra int és tovább folytatja a diktálást. Közelebb lépek a valaha-volt ember megmaradt roncsához. Üveges tekintetére meredek. Valami furcsa történik a pupilláival , de mire rájönnék mi is a helyzet , addigra már késő , teljesen magával ragad az örvény és már ugrok is.
Most is ott vagyok , lebegek Jeremy tudatában , egy – egy emléke nekem ütközik. Vele örülök , mikor a felesége igent mondott. Vele zokogok a nő temetésén. Érzem , ahogy az én szívem is megszakad , holott még sosem szerettem senkit. Iszonyatos fájdalom ránt ki a férfi gondolatai közül.
„Úristen! Ezek most tépték ki az egyik lábát! „Teljesen maga alá teper a fájdalom , hisz most én is emberként érzem azt. Hallom , ahogy Jeremy egyre halkuló hangon kérdezgeti :
- Miért ? Mit ártottam én maguknak ?
- Nem a te hibád – suttogja egy hang a fülünkbe. - Csak a szívedre van szükségünk. A meggyötört szívedre. Fel kell ho...
- Befejezted ? - hallok meg egy újabb hangot. - Sokáig szórakozol még ?
- De azt mondtad én is ehetek . Azt ígérted megkóstolhatom , miután meggyötörtem.
- Igyekezz ! - hallom a második sürgetését. Semmi érzelem nem hallatszik ki a hangjából. - 5 percet kapsz. Végzel ?
- Óóó , igen – feleli az első remegő , el – elfúló hangon.
A saját sikolyomra térek magamhoz. A boncteremben fekszem , hál'istennek nem az egyik tepsin. Sybil pihenőjében riadok fel. Izzadság gyöngyözik a homlokomon , a verejték átáztatta vékonyka felsőmet. Végig nézek magamon , megtapogatom mind két kezem , a lábaimat. Végig simítok arcomon. Nem én voltam. Nem velem történt. Nem én voltam. Ezt mantrázom magamban , míg csak Sybil és Ned be nem lép hozzám. Sápadt arcukon látom , hogy végig aszisztálták a 18 percen sikításomat és a haláltusánkat.
- Jól vagy? - kérdezi a kedves doki. Arcán egy könnycsepp gördül lefelé. - Annyira aggódtam. Azt hittem haldokolsz. Míg Ned el nem magyarázta...
- Meghaltam Syd. Meghaltunk Jeremyvel. De még előtte kitépték a lábunkat , leszakították a karjainkat , megették az állkapcsunkat és megerőszakoltak. Ezután haltunk meg. A többi már post mortem. Én azt sem tudom – rázom meg a fejem – eddig , hogy bírta szerencsétlen egyáltalán.
- Az ! - rázza meg Ned a vállamat. - Fejezd be ! Nem te voltál !
- De igen Ned , abban a 18 percben én is. És csak a szíve kellett nekik.
- Nekik ? Többen voltak ? - csap le egyből Ned , mint egy vérbeli nyomozó. - Most sem láttál semmit?
- Most sem ? - ível magasba Sybil hisztériával terhes hangja. - Gyakran történik veled ilyesmi.
- Nem – rázom meg a fejem. - Egész életemben háromszor történt meg. Kétszer az elmúlt három évben. Viszont az előző semmi volt ehhez képest.
- Az elkövetőkről tudsz valamit mondani ?
- Az egyik biztos , hogy valami pokolfajzat lehetett , mert evett belőlünk , csócsált minket. Viszont valami perverz félének kell lennie , mert megdugott miközben az állkapcsunkat rágcsálta és a jobb alkarunk letépett csonkját szopogatta. A másik hozzánk sem ért. Csak sürgette a perverzet. Ja , és a pervi a fülünkbe suttogta , hogy nem a mi hibánk , csak a szívünkre van szükségük valami miatt. Nem tudta befejezni , mert akkor jött le a főnök féle.
- Szóval – kezdte el ütögetni mutatóujjával a homlokát Ned – kifejezetten a az ő szíve kellett vagy bárki szíve megtette volna ?
- A meggyötört szívére – mondom ki szinte alig hallhatóan.
- Micsoda ? - néznek rám egyszerre.
- Kifejezetten egy meggyötört szívre volt szükségük. Egy – két napja halt meg a felesége. Megszakadt a szíve. Éreztem. Emiatt kellett nekik.
- Megszakadt szív , megszakadt szív – gondolkodik a társam hangosan. - Mintha olvastam volna egy rituáléról , amihez kifejezetten ez kell. Ó , a kénköves pokol hetvenhetedik bugyrára , hol is olvastam ?!
- Gyerünk vissza az asztalunkhoz és nézzünk utána – javaslom. - Doki te végeztél mielőtt én összeestem ?
- Persze. Tessék itt a jelentésem – nyújt át egy elég vékonyka aktát.
- Kössz Syl – veszem át tőle. - Este ?
- Persze , 8 – ra ott leszek. Sziasztok.
Hát ez durva volt...
VálaszTörlésSzegény Jeremy...
Grat ehhez az udorító fejihez. :)
Pusz:
Cylise