2011. december 28., szerda

III. Fejezet

Mire az őrsre érünk , már Sybil üzenete vár az asztalon. Ügyes volt , a monitorra ragasztotta , hisz az asztalomon uralkodó káosz miatt nem minden üzenetet olvasok el időben. Rendet kéne raknom , de öt perc múlva úgy is ugyan olyan rendetlenség lenne.
Mivel Ned az ebédjét rendeli meg telefonon , csak intek neki és az orra alá dugom a papírfecnit Sybil szabályos , aprólékos kézírásával , miszerint megkezdi a boncolást , ahogy a test az asztalára kerül.
  • Majd gyere utánam – súgom neki.
  • Ok – tátog vissza.



Ahhoz , hogy a boncteremhez érjek végig kell mennem az emberi őrsön is. A majd 600 év alatt , mióta Leonardo da Vinci egy szerencsétlen kísérlete miatt kinyílt az átjáró a természetfölötti és e világ között , nem éppen volt mindig zökkenő mentes a közös élet. Először is a fajtám leigázta az embereket , rabszolgának , szórakozásnak vagy tápláléknak tartva őket. Miután az arkok alászálltak és megkezdődött a százéves háború , még rosszabb lett. Több millió ember elpusztult , még végre megállapodás született . Az arkok abban az esetben soha többet nem jönnek vissza , ha egy természetfölöttiekből és emberekből álló közös kormány lesz uralmon. Ez körülbelül 200 éve működik , kisebb összecsapásoktól és a szokásos emberi ill. természetfeletti gyilkosságoktól eltekintve.
Anyám és apám a háború alatt szeretett egymásba . Kétszáz évig sikeresen bujkáltak mindkét fél elől. Amikor megszülettem elszabadult az erőm és megtudták hol vagyunk. Apám – Azazel – a pokol harmadik hercege több száz természetfelettit győzött le mire legyűrték. De addigra már teljesítette a feladatát. Nekünk , anyámmal sikerült túlélnünk és elszöknünk. 20 évig nem akadtak a nyomunkra.
Nem voltam otthon mikor anyámért jöttek. Elgyengült , valamilyen szinten belerokkant apám halálába. Ő utána kutatott , hátha túlélte és ehhez az erejét használta. Elkapták. Mire hazaértem már alig lélegzett.
Senki nem tudja ki az anyám. Csak egy emberi nő volt , apám valamelyik szajhája . Mindig ezt mondom. Apámat nem tudom letagadni. A magasabb rendű démonok bőrén jelen van a származását tartalmazó minta. Az enyém nem teljes. Csak apám és én vagyunk a mintában. De még ezeket is próbáltam elfedni valahogy , ezért a vádlimtól a vállamig és elől a melleimig egy hatalmas tetoválás van rajtam.



  • Hé , te korcs ! - zökkent ki a gondolataimból egy emberi nyomozó. - Mész enni ? - mutat a hullaház irányába.
Társaival jót nevetnek a viccen. Kopasz , kerek fejéről apró cseppekben gyöngyözik az izzadság. Nyakkendőjét meglazítva hordja lelógó tokája alatt. Mellkasán és a hóna alatt sárgás foltok virítanak , az amúgy is gusztustalan ingen. Derékszíja szorosan meghúzva , kötözött sonka benyomását keltve bennem feszül hatalmas hasán. Apró bogár szemeit rám függeszti , talán azt várja , hogy tovább sétáljak. Rossz pillanatomban kapott el. Ajkaimat széles vigyorra húzom , hogy mindegyikük jól láthassa frissen előbújó szemfogaimat. Szemeim feketén felizzanak miközben szabadon engedem az eszenciámat és hagyom , hogy bőrük alá furakodjon. Tágra nyílt szemükben rémület ül.
  • Az az egy szerencséje nyomozó , hogy az orvosom szerint tartózkodnom kell a zsíros ételektől.
Válaszukat meg sem várva tovább sétálok. Még hallom sikolyaikat mielőtt belépek a boncterem hűvös nyugalmába.

1 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Jó volt. Tetszett a történet a Földre szabadulásukról, meg az is, ahogy megijesztette az embereket. :)
    Így tovább!
    Puszi:
    Cylise

    VálaszTörlés