Mivel Ned az ebédjét rendeli meg telefonon , csak intek neki és az orra alá dugom a papírfecnit Sybil szabályos , aprólékos kézírásával , miszerint megkezdi a boncolást , ahogy a test az asztalára kerül.
- Majd gyere utánam – súgom neki.
- Ok – tátog vissza.
Ahhoz , hogy a boncteremhez érjek végig kell mennem az emberi őrsön is. A majd 600 év alatt , mióta Leonardo da Vinci egy szerencsétlen kísérlete miatt kinyílt az átjáró a természetfölötti és e világ között , nem éppen volt mindig zökkenő mentes a közös élet. Először is a fajtám leigázta az embereket , rabszolgának , szórakozásnak vagy tápláléknak tartva őket. Miután az arkok alászálltak és megkezdődött a százéves háború , még rosszabb lett. Több millió ember elpusztult , még végre megállapodás született . Az arkok abban az esetben soha többet nem jönnek vissza , ha egy természetfölöttiekből és emberekből álló közös kormány lesz uralmon. Ez körülbelül 200 éve működik , kisebb összecsapásoktól és a szokásos emberi ill. természetfeletti gyilkosságoktól eltekintve.
Anyám és apám a háború alatt szeretett egymásba . Kétszáz évig sikeresen bujkáltak mindkét fél elől. Amikor megszülettem elszabadult az erőm és megtudták hol vagyunk. Apám – Azazel – a pokol harmadik hercege több száz természetfelettit győzött le mire legyűrték. De addigra már teljesítette a feladatát. Nekünk , anyámmal sikerült túlélnünk és elszöknünk. 20 évig nem akadtak a nyomunkra.
Nem voltam otthon mikor anyámért jöttek. Elgyengült , valamilyen szinten belerokkant apám halálába. Ő utána kutatott , hátha túlélte és ehhez az erejét használta. Elkapták. Mire hazaértem már alig lélegzett.
Senki nem tudja ki az anyám. Csak egy emberi nő volt , apám valamelyik szajhája . Mindig ezt mondom. Apámat nem tudom letagadni. A magasabb rendű démonok bőrén jelen van a származását tartalmazó minta. Az enyém nem teljes. Csak apám és én vagyunk a mintában. De még ezeket is próbáltam elfedni valahogy , ezért a vádlimtól a vállamig és elől a melleimig egy hatalmas tetoválás van rajtam.
- Hé , te korcs ! - zökkent ki a gondolataimból egy emberi nyomozó. - Mész enni ? - mutat a hullaház irányába.
- Az az egy szerencséje nyomozó , hogy az orvosom szerint tartózkodnom kell a zsíros ételektől.
Szia! :)
VálaszTörlésJó volt. Tetszett a történet a Földre szabadulásukról, meg az is, ahogy megijesztette az embereket. :)
Így tovább!
Puszi:
Cylise