VIII. Fejezet

- Ne szórakozz Az ! - kiált fel. - Az angyalok évszázasokkal ezelőtt magunkra hagytak. Visszamentek a Nagy Megállapodás után.
- Igen , a legtöbb. De anyukám itt maradt az apukámmal.
- Úr Isten ! - kap a fejéhez hirtelen. - Az apád tényleg egy démon volt . Szökevények.
- Sss - kérem. - Ha megtudnák , hogy létezem , levadásznának. A szüleimet már megölték Syl. Ne akard , hogy engem is üldözzenek , kérlek.
- Ne hülyülj , a barátnőm vagy. Csak ez az egész sokkol egy kicsit. Itt áll előttem egy angyal.
- Félig - szúrom közbe.
- Részlet kérdése. De...mi történik most veled ?
- Öröklelket választottam - sóhajtom lemondóan. - Angyal szokás. Ezek szerint erősebb bennem az angyalvér , mint a démoni. Most fogok igazán pácba kerülni. Három napig bujkálnom kellene , míg halványul ez az egész - mutatok a mellkasomra. - De nem fogom tudni most megoldani. A nyomozásra kell ... Ó , ne haragudj ! - kapok észbe.
Csak megemlítettem a nyomozást és Syl akvamarin kék szemeit máris a könnyek nagyítják kétszeresére. Még csak egy hét telt el a halála óta , alig 3 napja volt a búcsúztatási szertartás. Nekem is nehéz , de bele sem merek gondolni Syl mit érezhet.  Ilyenkor örülök , hogy anyám empátia késségét nem örököltem.
- Ne kérj elnézést Az - legyint a kezével. - Csak arra kérlek tedd a dolgod , azt amiben a legjobb vagy.
Fehér köntöse zsebéből egy zsebkendőt vesz elő és magas sipító hangon elkezdi az orrát fújni.
- Ne haragudj ! - robban ki belőlem a nevetés. Hasamat fogva kacagok , miközben patakokban folyik a könny a szemeimből.
Először értetlenül néz rám , de aztán őt is elkapja ez a furcsa zokogó nevetés és látom rajta , hogy valamelyest megkönnyebbül.
Pár perc elteltével megszólal.
- Mihez fogsz most kezdeni ?
 - Nem tudom , még - felelem. - De kezdetnek kellene valami alapozó szerűség , amivel ezt a szart eltakarhatom.
- Valamit biztos találunk itt , de Az - néz rám kérdőn - ki az ? Ki az öröklelked ?
- Berosálsz , ha elmondom. Mephistopheles.
- Itt a herceg !? - sikkant fel. - A bukott ?
- Ja - morgom bosszúsan - és ő az új társam.
- Ne mond ... - kezdené , de akkor berontanak a patológiára.
- Roth - hallom a hadnagy dörmögő hangját - mi a fészkes fenét csinál ? Azonnal jöjjön vissza az eligazításra !
 - Rögtön uram , Dr. McRoose talált valamit az első áldozaton.
- És ?
- Sajnos , nem kapcsolódik az ügyhöz. Az üzletében ragadt rá.
- Rendben. 1 percet kap ! - és kiviharzik.
- Ez meleg volt - sóhajt fel Syl - , gyere , lekenjük a mellkasodat.



Mintha mi sem történt volna visszavonulok a helyemre. Mephistopheles már a velem szemben lévő asztalnál ül és engem figyel , miközben a mellkasát dörzsöli.
" Ó . a rohadt , tetves életbe ! Angyal volt valamikor , tudja mit jelent ez az egész. "
- Roth !
- Igen uram ! - felelem a hadnagynak.
-Lord Mephistopheles eligazítja majd , miután ellógta a megbeszélést.
- Értettem uram - végig a bukottat figyelem , ő szintén engem néz . Ebből jó kis magyarázkodás lesz.
- Na , mindenki , munkára ! - ordítja el magát és visszavonul az irodájába.
- Nyomozó - szólít meg a herceg - szeretném , ha elmennénk a második helyszínre.
- Miért ? - kérdezem vissza . Alig tudtam kimagyarázni a robbanást , egy "régenvolt" rá fog jönni.
- Látnom kell.
- Nem sok minden maradt - próbálom menteni a menthetőt. - de , ha ragaszkodik hozzá...
- Igen , ragaszkodom.
- Rendben - állok fel az asztaltól. - Kocsival vagy repülve ?
- Igazából én illannék , ha nem nagy gond.
- Én nem tudok - morgom a bajszom alatt.
- Micsoda? Nem hallottam.
- Nem tudok illanni ! - vágom oda neki. Biztos vagyok benne , hogy azt is meghallaná , ha magamban beszélnék.
- Jöjjön ! - parancsol rám. - A garázsba megyünk.



- Álljon velem szembe - mondja mikor leérünk egy üres parkolóhelyre. - Meg kell fognia a kezem és ...
- Na ne szívasson ! - hördülök fel. - Mi a fenének taperolnám én a maga kezét ?
- Fog maga még máshol is taperolni , de most csak a kezemet fogja meg !
Köpni - nyelni nem tudok a nyílt ajánlattól és ezért a természetemmel teljesen ellentétes dolgot teszek , szót fogadok neki és odanyújtom a bal kezem. Erősen megragad és magához ránt. Mire a testem az övéhez csapódna a jobb kezemben már ott is villan a wakizashi.
- Még egy mozdulat és levágom a fejét ! - sziszegem.
- Ugyan már ! Tudhatná , hogy az nem öl meg.
- Nem, de pár óra nyugton lennem magától.
- Tegye el - kéri és bár a kezemet nem engedi el , de egy lépést hátrál.
- Még egy ilyen - mondom és a kiáramló eszenciámtól 3 oktávnyit mélyül a hangom - és megtalálom a módját , hogy megöljem.
- Ha jól gondolom , akkor magánál van a megfelelő eszköz a megölésemhez - mondja sejtelmesen és mire válaszolni tudnék már illanunk is.



-Azt a jó mocskos , ku ... - szidom őt és az illanást is két öklendezés között.
- Ezt a fenyegetőzésért kapta. A következő már nem lesz ilyen - mondja és vigyorog közben a rohadék.
- Á-á ! Nem lesz következő ! Visszafele repülök.
- Nem fog. Nézze meg a szárnyait ! - utasít.
Mit sem sejtve kitárom őket és a döbbenettől szóhoz sem jutok. A nem olyan rég még éjfél-fekete szárnyaim végén arany csillogás válik egyre láthatóbbá.
- Mi a faszom ? - hűlök el.
- Átalakul.
- De...
- Ne  - kér szelíden , szinte ár irreálisan kedvesen. - Ne hazudjon. Maga félig angyal.
Óvatosan , lassan hátrálok a közeléből .
- Fel fog adni - nyögöm , alig hallhatóan. - Meg fog öletni.
- Nem fogom , nem tehetem - elkezdi szétgombolni galambszürke ingét. - Ez - mutat a mellkasán lévő jelre - megakadályoz. Te el sem tudod képzelni milyen 17 ezer évnyi magány. Nem érdekel, hogy angyal , alvilági vagy ember a társam. Csak nem akarok tovább egyedül lenni.
- De , én - török meg - nem tehetem. Nem lehetek a lelke. Maga azoknak dolgozik , akik megölték a családomat , maga egy herceg! - a végét már sikoltom .
- Ne utasíts el , kérlek - esdekel. Egy herceg . Nekem. - Van három napunk a ceremóniára. Elkérhetem ezt a három napot ?
- Miért ?
- Ismerj meg , nem vagyok rossz. Tettem egy rossz dolgot a múltban , elbuktam. Több , mint két ezer éve nyögöm ennek a terhét.
 - Mit tettél ? - súgom.
- Erről még nem beszélhetek.
 - Hogy bízzak meg benned , ha ezt sem árulod el ?
- Lassan , apránként - zöld szemeivel szinte lyukat éget a bőrömre. - Megnézhetem ?
- Nem tudod - jelentem ki . - napos alapozó van rajta. Estig nem kopik le.
- Rendben, te megszeretnéd nézni ? - ajánlja fel.
Csak bólogatni tudok , ahogy óvatosan közeledek felé. Arany betűkkel ragyog a nevem izmos mellkasán. Alig - alig érintve végig húzom mutatóujjamat a kacskaringó betűk mentén. Villámcsapásként ér a bőre érintése , egy pillanatra elakad a szavam , levegőt sem veszek. Hallom , amint ő is fogai közt szívja be , s mikor elveszem róla az ujjam hangos sóhajként szakad ki belőle. Mindkét tenyeremet a mellkasára helyezem , bőre , teste régi szeretőként simul hozzám. Kockás hasa megremeg egy pillanatra és lentebb nézve meglátom hatalmas erekcióját is. Kezem automatikusan indulna , hogy körbefonja , simogassa , becézgesse , de szerencsére neki van annyi önuralma , hogy az övével megfogja az én kezemet.
- Ne , megbánnád - szinte leheli a szavakat.
Nehezen elszakítom pillantásom a farmerja elejétől és a szemébe nézek. Még mindig az érzéstől kábultan kérdezem.
- Mit tettél velem ? Mit teszel ?
- Semmit. A tested már tudja , amit nem akarsz elfogadni. Az enyém vagy , én pedig a tiéd.
Hirtelen harag gyújtja lángra az érzékeimet , elnyomja a vágyakozást az érintésére.
- Takarodj a közelemből !
- Ne menekülj előle . Tudod mik lesznek a következményei , ha megtagadod a lelkedet ?
- Tudom. Örök nyomorúság , magány , érzelem mentesség vár rám. Én eddig is így éltem az életem. Nem újdonság.
- Hazudsz. Látom rajtad és - mutat körbe a robbanás pusztítására - ez mind azt mutatja , amit érzel. Kivételes képességeid vannak. Egy angyalról tudok , akinek ... Szent ég ! - kiált fel. - Te Gábriel lánya vagy !
- Ne merd még egyszer anyám nevét a szádra venni ! - üvöltöm artikulálatlanul és már neki is rontok puszta kézzel.
Egyszerűen csak elillan , a hátam mögé érkezik és átölel. Hátam meztelen részei és a vállam csupasz bőréhez érnek. Robban bennem a vágy és az elkeseredés. Összeomlok a karjaiban és 26 éve először zokogok.
- Elvettétek tőlem. Elvettétek mind a kettőjüket - hangom nyers és karcos. A hajamat simogatja és megnyugtató szavakat sugdos a fülembe. Lehelete meglengeti a kóbor hajszálaimat. Megborzongok. Hasizmon összehúzódik. A harag és az elkeseredés helyét se perc alatt átveszi a vágy. Hát így érzett anyám apám iránt ? Ezt a mindent elsöprő "akarom - őt" érzést élték át minden nap ? Akarom ezt az érzést. Akarom ezt a férfit. De nem vagyok benne biztos , hogy megérné - e nekem.
Óvatosan felé fordulok és a tenyeremet az arcára simítom. Félig lehunyt szemeit keretező hosszú szempillái alól tekint rám.
- Ha nem akarod , nem ...
- Sss - teszem ujjam az ajkára , hogy elhallgattassam. Azonnal villámcsapásként ér az érintése és felpezsdíti a véremet is. Lábujjhegyre állok , hogy felérjem és először csak óvatosan az arcára simítom az arcomat. Orromat húzom végig bőrén , beszívva illatát , ami füstre , mézre emlékeztet . Ajkam már ajka szélét súrolja , amikor feladja , nem bírja tovább és birtokba veszi először csak az ajkamat , majd az egész számat. Apró tűzijátékok robbannak a belsőmben , majd egyre nagyobb robbanások kísérik és már ég a belsőm , zihálok.
Belenyögök a szájába , válaszul visszasóhajt. Nyelvével simít végig nyelvemen és már is óriási csata alakul ki a szánkban. Kezemmel a hajába túrok , erősen belemarkolok és húzom magam felé , hogy még , még , abba ne hagyja a csókot. Mindkét kezét a fenekemre rakja , simogatja , gyúrja , hirtelen felkap . Lábaimat a dereka köré csavarom. Vékony , tapadós , pamut rövidnadrágom anyagán át érzem , ahogy  hozzám nyomódik . Teljesen benedvesedek ettől az érzéstől. Aprót harapok az alsó ajkába , válaszul még jobban nekem tolja magát és a ruháinkon át ütemesen a csiklómhoz dörzsöli a farkát. Hatalmas üstökösként közelít felém az orgazmus , s mikor óvatosan megszívja a nyelvemet csillagokat szórva maga köré robban bennem . Belenyögök , beleélvezek a szájába és ő csak csókol tovább. hirtelen elernyedek , a lábaim remegnek , még jó , hogy tart. Arcomat a nyakába fúrom , belélegzem illatát.
- Nem kellett volna - súgom gyengén.
- Nem - ad igazat. - De még is itt vagyunk.
- Meg kapod a három napot.